Nagyon lassan, de évek óta nő a házasságkötések száma Magyarországon

(Fotó: Scott Webb, StockSnap.io)

(Fotó: Scott Webb, StockSnap.io)

Bizonytalan, szorongó egyénekről, sérülékeny párkapcsolatokról beszélnek a szakemberek. A Házasság hetét ünneplik a napokban azok, akik szerint ez az intézmény az egyéni és a társadalmi kibontakozás egyik legfontosabb forrása.

 

Kilencedik alkalommal rendezik meg Magyarországon a Házasság hete programsorozatot keresztény egyházak és civil szervezetek összefogásával, ezúttal „A szeretet: szenvedély és döntés” mottóval. A több mint kétszáz programot magában foglaló esemény vasárnap istentisztelettel kezdődik meg Budapesten.

Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családbizottságának elnöke és Fekete Károly, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi alelnöke a rendezvényről tartott csütörtöki fővárosi sajtótájékoztatón – az MTI jelentése szerint – hangsúlyozta, hogy a házasság szüntelen építkezés, azt gondozni kell, „karban kell tartani”, másképp elhasználódik, elkopik.

Herjeczki Kornél, a házasság hete mozgalom országos koordinátora azt mondta, az ünneplők hisznek abban, hogy a jó házasság, a boldogságot adó család az egyéni és a társadalmi kibontakozás és boldogulás egyik legfontosabb forrása.

Az alábbi ábrán a magyarországi házasságkötések számának alakulását lehet követni.

hazassag_grafikon

A tartós elkötelezettségre való képesség, illetve képtelenség kérdése egyébként felmerült egy másik hazai egyházi vezető, Erdő Péter bíboros beszédében is. A Keresztény értékek a 21. században című rendezvényen a katolikus főpásztor azt hangsúlyozta: az ember ma gyorsabban és radikálisabban változik, mint a korábbi századokban, az állandó változás azonban bizonytalanná teszi.

Kiemelte: a természettudományi haladás egyik következményeként elterjedt az emberiség körében a változás tudata. Nem az állandóság, hanem az állandó változás tudatában él a mai ember, ráadásul a változás sokszor összekapcsolódott a haladás mítoszával is. Ugyanakkor a természettudományos felismerések nyomán „a világról alkotott képünk, az emberiség és a saját egyéni helyzetünk megítélése nem biztosabb lesz, hanem bizonytalanabb” – fűzte hozzá.

 

Szorongás a jövőtől, félelem az elköteleződéstől

A bíboros kijelentette: terjed egy „nem egyszerűen vallási vagy világnézeti, hanem természettudományos értelemben vett agnoszticizmus”, annak „érzelmi feladása, hogy a körülöttünk lévő valóságot egyre jobban megismerhetjük”; ilyen háttérben az ember egyre nehezebben látja meg a saját életének objektív összefüggéseit és értelmét.

Az ily módon elbizonytalanodott ember pedig óvakodik a távlati célkitűzésektől, nehezen értékeli az emberi cselekedeteket, tesz különbséget jó és rossz között, és fél az elköteleződéstől egy hivatás vagy egy életállapot mellett. Az állandóan változó világban élő ember hajlamos a pillanatnyi jó közérzetet tekinteni a legfőbb jónak.

Ennek a jelenségcsoportnak a következménye a mai ember szorongása, félelme a jövőtől. Ha ugyanis a pillanatnyi jó közérzet a legfőbb cél, akkor állandóan félhet attól, hogy holnap már nem fogja olyan jól érezni magát. Ez a félelem ráadásul az ember sérülékenysége és halandósága miatt indokolt is – tette hozzá Erdő Péter.

Ugyanígy szorongást keltő „kockázati forrássá” vált a másik emberrel való kapcsolat is, „hiszen ott már nemcsak tőlem függ a jó közérzet, hanem a másiknak is lehet benne szerepe”. Ezért terjed a félelem a tartós emberi kapcsolatoktól, hiszen „egy ilyen kapcsolat olyat is kívánhat, ami számomra éppen nem a legkellemesebb”.

Mindennek a fényében nyilvánvaló – mutatott rá a bíboros –, hogy az antropológiai változás nemcsak az egyén individualizációját hozza magával, hanem elszigetelődését is; ha a kapcsolat félelmetes veszélyforrás, az egyén a maga jó közérzetével bezárul önmagába.

 

A tartós párkapcsolat fontos eleme a testi-lelki jóllétnek

A napjainkban jellemző, érzelmi alapon kötött házasságok sérülékenyebbek, mint a régebbi, érdek alapú házasságok – nyilatkozta az InfoRádiónak a Házasság hete alkalmából Barát Katalin pszichiáter. „Azt szeretnénk hinni, tudni, hogy éveken, évtizedeken keresztül mi vagyunk a legfontosabbak a társunknak, kielégíti minden igényünket, és a társunk is erre vágyik. Ezek az elvárások azonban az érzelmi alapon kötött házasságokat sérülékennyé teszik.”

„Annak ellenére gondolom azt, hogy van jövője a tartós párkapcsolatnak, hogy az érzelmek nem olyan egyenletesek, mint a gazdasági érdekek. Mert számos kutatás is bizonyította, hogy a tartós elkötelezett párkapcsolatban élés fontos eleme a felnőtt ember testi-lelki jóllétének. Tehát az egészség megőrzésének a saját, egyéni életünk kibontakoztatása szempontjából is nagy szerepe van annak, hogy képes vagyok létezni egy tartós, elkötelezett párkapcsolatban. Ekkor a házasságra is és a tartós élettársi kapcsolatra is gondolok” – fogalmazott a szakember.