Egyelőre nem látszik, mitől mérséklődhetne az elvándorlás Afrikából

Fotó: euronews.com

Fotó: euronews.com

Bár ígéretes egyes afrikai országok gazdasági növekedése, a földrész lakossága 2050-ben 2 milliárdra nőhet (a mai 1,1 milliárdról); a fegyveres konfliktusok és a szegénység elől elmenekül a képzettebb középosztály. A kormányok nem is nagyon próbálják marasztalni őket.

 

Elveszett kontinens – vagy az ígéret földje, a jövő Ázsiája? Hosszabb távon nézve a fejlődés vitathatatlan, 54 afrikai állam közül 30 megtöbbszörözte gazdasági teljesítményét. Kialakult egy új, bár vékony középosztály, amelynek fiatal generációja otthonosan mozog az internet világában is. A Ugyanakkor a jövedelemeloszlás rendkívül egyenlőtlen. Ráadásul Afrikára a gyorsan növekvő népesség nyomása nehezedik: a jelenlegi 1,1 milliárdot számláló lakossága 2050-re eléri a 2 milliárdot. A földrészt változatlanul válságok, konfliktusok, valamint természeti csapások is sújtják, ami milliókat tett földönfutóvá. Mindez az MTI kairói tudósítójának összefoglalójában olvasható.

Harmincöt millió afrikai él hazája határain kívül, jelentős részük menekült. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint a Szaharától délre lévő államokban fegyveres konfliktusok miatt 15 millióan kényszerültek arra, hogy elhagyják otthonaikat, s lakóhelyüktől távol, többnyire egy másik afrikai országban keressenek menedéket.

Szomáliát csaknem egymillió ember hagyta el, akik főleg Kenyában, Etiópiában tengődnek. Nigériában több mint 2,2 millióan menekültek el a Boko Haram terrorszervezet által félelemben tartott északkeleti országrészből, nagy többségük Nigéria más területeire ment. Eritreából 220 ezren menekültek a szomszédos országokba, s több mint 100 ezren érkeztek 2012 óta az Európai Unióba. A világ legfiatalabb államát, Dél-Szudánt több mint háromnegyedmillió ember hagyta el a polgárháború miatt, s több mint kétszer ennyi menekült van az ország határain belül.

A hazájukat a háború, a nyomor és az éhség miatt hátrahagyó afrikaiaknak csupán egy kis részét teszik ki azok, akik a Földközi-tengeren át Európába indulnak a biztonság vagy a jobb élet reményében. Számuk ugyanakkor növekedni kezdett. 2014-ben 70 ezren, 2015-ben már 130 ezren érkeztek a Szaharától délre fekvő országokból a Földközi-tengeren át Európába az OIM nemzetközi migrációs szervezet adatai szerint.

Az Európai Unió 2 milliárd dollárt szán 2020-ig arra, hogy 23 afrikai országban különféle programokkal és munkahelyteremtéssel otthon tartsa a migránsokat. Az elemzők azonban szkeptikusak, mivel számos afrikai kormány valójában semmit sem tesz az Európába irányuló kivándorlás fékezésére. Részben azért tétlenek, mivel ez kétszeresen is a hasznukra válik: egyrészt exportálják a munkanélküliséget, másrészt a migránsok hazautalásai a hazai össztermék jelentős hányadát teszik ki, ami közvetve a mindenkori rezsimnek is jól jön.

Paul Collier brit közgazdász ezt úgy írja le: a legszegényebbek kivándorolnának, de nincs rá pénzük, a módosaknak viszont nem éri meg. A kettő közötti réteghez tartozóknak viszont megvan az indítékuk és a lehetőségük is, hogy más földrészen keressék a boldogulást. Fekete-Afrika esetében a kivándorlás jórészt egyben „agyelszívás” is, hiszen a legdinamikusabb rétegek kerekednek fel. Nagy-Britanniában több ghánai orvos és ápoló dolgozik, mint a nyugat-afrikai országban. Fekete-Afrika így az utóbbi 20 évben amúgy sem túl számos tudósainak, kutatóinak egyharmadát veszítette el. A kormányok nem is nagyon igyekeznek marasztalni őket. Pótlásukra Európából küldenek szakértőket az oktatástól az egészségügyig számos területen, és a fejlesztési segélyek közvetve a korrupt rezsimeket is segítik – írja az MTI tudósítója.

(Kép forrása: Euronews)