A tengernyi jogszabály a jogbiztonság megszűnését eredményezi

A tengernyi jogszabály a jogbiztonság megszűnését eredményezi

A jogi túlszabályozottság főleg az elmúlt évek hatása, a jövőben a jelenlegi trendek szerint – pl. a technológiai, társadalmi változások okán – egyre több jogszabály rendezi majd mindennapjainkat, de egyre kevésbé nyomon követhető, feldolgozható és megismerhető a jogszabályok rendszere; minőségi és mennyiségi problémák is felmerülnek.

 

Magyar Gábor ügyvéd Magyar Nemzetnek kifejtett álláspontja szerint az állampolgár akkor lehet jogkövető, ha szerencséje van, sőt “a jogászok, de már a bírák sem tudják, hogy hol tart a jog, tehát azok, akiknek a fő foglalkozásuk a jogalkalmazás, azok sem képesek követni.” Az ügyvéd szerint képtelenség betanulni és átlátni a törvénygyár által diktált szabályokat. Továbbá megjegyzi, hogy sok esetben maga a jogalkotó sem látja át, hogy pontosan mi lenne a feladata. Előfordult, hogy olyan szabályt módosított, mely még hatályba sem lépett, ezzel megnehezítve a bírói munkát is.

Lattman Tamás nemzetközi jogász szerint képtelenség követni a jogalkotás tempóját, rengeteg felesleges jogszabály született, és nem lehet mindent jogszabályalkotással megoldani. “Mivel a korábbi társadalmi kötőerők – a szokás és a kultusz – „kiűzettek a közéletből”, a jogot kellett alkalmassá tenni erre a funkcióra” – mondja Varga Zs. András.

Varga Zs. András alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja azt állítja; addig növeltük a jogszabálytengert, míg mindnyájan jogsértők lettünk.

“A jogállamiság nevében minden más szabályrendszert száműztünk a mindennapokból. Nem számít a szokás, a kultusz, az illem, a hit, a hagyomány – csak a joguralom elvont eszménye. Elvárjuk, hogy a jog az élet minden rezdülését szabályozza. Ennek következtében rettenetes mennyiségű jogszabályunk lett, és már nem a tartalmat, hanem a szabályozást védjük. Ráadásul absztrakt fogalmak, mint a jogállam, elkezdenek szélsőségesen kiterjesztett, univerzális jelentést kapni – ezt nevezem a joguralom bálványának. Az elvont fogalmat aztán valaki megtölti neki tetsző tartalommal, és akár nemzetközi szinten is politikai bunkósbottá válhat.” – nyilatkozta a Heti Válasznak.

Az elmúlt években sokszor annyi jogszabály keletkezett és lépett hatályba, mint az előtte eltelt több tíz évben összesen. Az új jogszabályokat ismertető Magyar Közlöny terjedelme 1945 és 2010 között cirka 196.000 oldalt tett ki, 2010 és 2014 között pedig kb. 231.000 oldalt. Ez 127 oldal jogszabályt jelent átlagosan minden nap. 2013-ban több, mint 90.000 oldalt nyomtattak a Közlönyből, ami elosztva a naptári napokra 250 oldalt jelent! Ezek az oldalak azonban csak az új jogszabályokat tartalmazzák, ezek mellett figyelembe kell venni a már hatályban lévő törvényeket, rendeleteket is.

Zamecsnik Péter ügyvéd a jogszabályok hektikus változtatásait emeli ki, mely lehetetlenné teszi a jogkövető magatartást, hiszen “az embereknek ismerniük kell azokat a törvényeket, amelyek alapján az életüket szervezhetik. Nyilvánvaló, hogy a hatalmas mennyiségű jogszabály nem a mindennapi életre hat egy állampolgár szempontjából, de mindenesetre még az egyes szakmákhoz kötött jogszabályi háttér is annyira bonyolult és nagy mennyiségű, hogy bizony nehéz követni.” – mondja a 35 éve praktizáló jogász.

A jogszabály-dömpinget sokan a világ, illetve az élet egyre bonyolultabbá válásával magyarázzák, azonban a történelemben többször előfordult már hasonló “bonyolódás”, de még ezek sem magyarázzák az országban történő erőszakos és értelmetlen jogalkotói tevékenységet. A 2010-ben kormányra került koalíció 2012-ben Arisztotelész szavait (“Egész életben szükségünk van törvényekre, mert az emberek legnagyobb része inkább a kényszernek, semmint a szép szónak, inkább a büntetésnek, semmint az erkölcsi kötelességnek engedelmeskedik”) tűzték mellükre, s futószalagon gyártották a törvényeket – jegyzi meg az mno.hu.

Kijelenthető, hogy gyakorlatilag senki nem tudja tartani a lépést az Országgyűlés agresszív jogszabály-gyártásával. A jogállamiság alapjai, a jogi alapelvek egyik legfontosabbika, a jogbiztonság – tehát a jogszabályok állandósága, kiszámíthatósága, egymással való koherenciája, a szabályok mindenki számára történő megismerhetősége, jobb esetben azok értelmezése, majd az azok szerint való cselekvés – mára már csak illúzió, arra, amit valaha a ‘jogbiztonság’ szó jelentett, napjainkban sokkal inkább a ‘jogbizonytalanság’ kifejezés illik.

A jövőben több olyan még nem, vagy nem teljesen szabályozás alá vont terület kap egyre nagyobb szerepet. Ide sorolható többek között a vezető, pilóta nélküli járművek (autók, tömegközlekedés, katonaság, hírszerzés által használt drónok) elterjedése, ahol a felelősség kérdése (gyártó-tulajdonos-üzemeltető-stb. között hogy oszlik meg?) rendkívül bonyolult. A kisebb, bárhol kapható, személyi felhasználásra szánt drónok kapcsán a magánszféra védelme, a légi közlekedés biztonságossága merülhet fel problémaként (erről itt írtunk korábban). A jogalkotó feladata lenne tehát nem csak ezen új területek szabályozása, de egyúttal az így megszületett szabályok közérthetőségének, számon tarthatóságának megoldása és így a jelenleg nem létező jogbiztonság megteremtése is.

További adatok, statisztikák az elmúlt évek változásairól: ügyvédvilág.hu