Folytatódik a gigaprojekt, ami bekapcsolja Kínát a világ gazdasági vérkeringésébe

tigrisek

Kép: Goodland Galleries Inc.

Kína fejlesztési stratégiája és diplomáciai lépései egy irányba mutatnak: összekapcsolni önmagát egyrészt Közép- és Nyugat-Ázsián keresztül, másrészt Délkelet-Ázsia országain és Afrikán keresztül az európai kontinenssel.

 

Peking tavaly újabb fokozatba kapcsolt a nemzetközi diplomáciában, ennek meghatározó jeleként útnak indította az immár „egy övezet, egy út”-ként emlegetett, még kínai mércével nézve is hosszú távra tervezett fejlesztési stratégiáját, azt a gigaprojektet, amely ettől az évtől kezdve a kínai külpolitika és gazdasági diplomácia megkerülhetetlen elemévé vált – olvasható az MTI pekingi tudósítójának jelentésében.

 

Új selyemút

Az Új selyemút gazdasági övezet és a 21. századi tengeri selyemút nevű elképzelések nem Kínát teszik a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi vérkeringés eddiginél sokkal befolyásosabb részesévé, hanem épp Peking az, amely egy új „vérkeringést” alkotva kívánja összekapcsolni önmagát, Kelet-Ázsia feltörekvő hatalmát Közép- és Nyugat-Ázsián keresztül Európával, illetve a másik vonalon: Délkelet-Ázsia országain és Afrikán keresztül az öreg kontinenssel.

Kína azt reméli, hogy mindezzel stabilizálhatja gazdasági növekedését, enyhítheti a többletkapacitásokkal küzdő iparának problémáit, bővítheti piacát, növelheti nemzeti valutájának elfogadottságát, a kínai vállalatok megvethetik a lábukat külföldön.

Miközben tehát a kínai diplomácia újabb fogalommal ismertette meg a nemzetközi politikai közvéleményt, Kína a nemzetközi porondon, a hétköznapi, államközi külkapcsolatok terén is igyekezett újabb lépéseket tenni előre.

 

Londoni nyitás

A pekingi diplomácia tavalyi leglátványosabb eleme Hszi Csin-ping elnök londoni látogatása volt. Megfigyelők ezt nem csak a királyi pompa, a fényes külsőségek és a Pekinggel szembeni kritika mellőzése miatt tartották figyelemre méltónak, hanem azért, mert London azt mutatta a világnak: elérkezettnek látta az időt arra, hogy Kínának és főleg a kínai tőkének demonstratív módon utat nyisson. A kínai média szinte szlogenként ismételgette, Peking és London a kétoldalú kapcsolatok aranykorába lépett. Mindehhez a nyomatékot a több mint 60 milliárd dollár értékű gazdasági megállapodások szolgáltatták.

 

Barátkozás Tajvannal

Peking és London diplomáciai bravúrjára a világ több pontján felkapták a fejüket. Ahogyan „nagyot szólt” annak a rövid találkozónak a híre is, amelyet 60 év után először tartottak Szingapúrban. Két főszereplője a Kínai Népköztársaság és Tajvan első embere, Hszi Csin-ping és Ma Jing-csiu volt. Nyolcvan másodpercen át szorongatták egymás kezét a kamerák kereszttüzében. Mindkét részről az „egy Kína” elvének kölcsönös elfogadását magában foglaló 1992-es konszenzust tartották a jövőbeni (békés) kapcsolatok alapjának. A történelmi eseménynek szimbolikus jelentősége volt, Ma pártjának, a Kuomintangnak nem túl jók az esélyei arra, hogy a közelgő elnökválasztáson jelöltjük fusson be győztesként.

 

Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (AIIB)

2015-ben kínai kezdeményezésre öt kontinens 57 országának képviselője jelenlétében a kínai fővárosban aláírták az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (AIIB) alapító okiratát, továbbá a Nemzetközi Valutaalap (IMF) felvette a valutakosarába a kínai devizát, és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) decemberben jóváhagyta Kína felvételi kérelmét.

 

Bizalmatlanság az Egyesült Államokkal

Mindeközben nem hogy látványos javulás vagy előrelépés, de sokkal inkább mélyülő bizalmatlanság jellemezte Kína és az Egyesült Államok viszonyát, amelyre egyértelműen rányomta a bélyegét a dél-kínai-tengeri zátonyok szigetekké történő feltöltésének egyszer csak a két ország közti központi problémává fajuló ügye. Amerikai részről eddig nem, vagy ritkán tapasztalt keménységű nyilatkozatok hangzottak el, és ezekkel összhangban lévő fellépések okoztak súrlódásokat – vízen, a diplomáciában és a levegőben – a szuperhatalom és a feltörekvő nagyhatalom között.

Peking a jelek szerint Washingtonnal tud a legkevésbé zöldágra vergődni. Különösen nehezményezi, hogy az amerikai vezetés közvetve-közvetlenül beavatkozik elsősorban a Fülöp-szigetekkel és Vietnammal fennálló területi vitáiba. A helyzetet csak súlyosbította, hogy december második felében a Fehér Ház jóváhagyta amerikai fegyverek eladását 1,83 milliárd dollár értékben Tajvan számára. Emiatt Pekingben bekérették a külügyminisztériumba az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjét és az üzletben résztvevő vállaltok ellen szankciókat jelentettek be.

 

Nyitottság India felé

Kína számára az Újdelhivel fenntartott jó viszony különösen fontos, nem szeretné, ha a két ország rendezetlen határvitája elmérgesedne. Modi és Li Ko-csiang kínai kormányfő olyan páros benyomását keltették, mint akik nyitottak egymás irányába – írja az MTI elemzője, az indiai kormányfőt idézve, aki kijelentette: elkötelezettek annak érdekében, hogy új irányt szabjanak Ázsia két legnagyobb országa kapcsolatának.