Németország legnépszerűbb könyve állítja: reménytelen a muszlimok beilleszkedése

sarrazinkep

Thilo Sarrazin német közírónak persze nem feltétlenül van mindenben igaza, de az biztos, hogy következtetéseivel rendkívüli hatást gyakorolt: közel 1,5 millió példányban vásárolták meg kötetét.

 

A közíró Berlinben a Heti Válasz újságírójának adott exkluzív interjút. Mint a hetilapban is olvasható, a 2010-ben megjelent Deutschland schafft sich ab (azaz Németország felszámolja önmagát) című, bő négyszáz oldalas – táblázatokkal, adatokkal, hivatkozásokkal teli – kötet témája az országot sújtó alacsony születésszám, illetve a hanyatlást csak gyorsító bevándorlás. Ugyanis – a Sarrazin által inkább kívánatosnak tartott – kínai vagy indiai bevándorlók helyett főleg muszlimok érkeznek, akik nem illeszkednek be a német társadalomba.

A szerző javaslatai között szerepel a bevándorlás visszaszorítása, csak képzett, illetve beilleszkedésre hajlandó emberek beengedése, a közmunkaprogramok, a családi adókedvezmények, a szociális juttatások csökkentése illetve a gyerekek taníttatásához való kötése, a támogatások átcsoportosítása a szülőktől a gyerekekhez, azaz az őket ellátó intézményekhez. A kötet – csaknem 1,5 milliós példányszámával – a második világháború óta a legnagyobb könyvsiker Németországban.

A Heti Válasznak adott interjúból kiderül, hogy Sarrazin álláspontja a könyv megjelenése óta eltelt években – illetve a közelmúlt migrációs válsága és terrorcselekményei hatására – sem változott: „A statisztikák szerint a muszlim bevándorlók rosszul integrálódnak. (…) Mostanra már van egy hetvenéves megfigyelési időszakunk. A negyvenes évek végén jöttek az első muszlimok az indiai szubkontinensről Angliába, az ötvenes években megérkeztek az első észak-afrikaiak Franciaországba, a hatvanas években pedig az első törökök hozzánk. Vannak, akiknek sikerült a beilleszkedés, de ők a kisebbség. Az általános kép, hogy sokan még a harmadik-negyedik nemzedékből is komoly problémákkal küzdenek. Az átlagnál gyengébbek az iskolai teljesítményeik, átlag alatti a foglalkoztatottságuk, az átlagnál nagyobb mértékben függnek viszont a szociális támogatásoktól. (…) [Ez] általános tapasztalat Hollandiától Belgiumon és Franciaországon át Németországig. Márpedig ha ennyi különböző helyen ugyanaz a tapasztalat, akkor a hibát a rosszul beilleszkedő csoportban kell keresni, nem a környezetében. (…) Egy csoportot nem lehet kívülről felemelni. Soha, sehol. Éppen tanúi lehetünk annak, miként vallott hatvanmillió francia kudarcot a köztük élő ötmillió muszlim integrálásával.”

Sarrazinról egyébként tudni érdemes – és ez széles körű hatását is némiképp magyarázza –, hogy nem valamiféle szélsőséges politikai csoportosulás nézeteit hangoztatja, hanem immár harminc éve a német szociáldemokraták soraiba tartozik, pártja delegáltjaként Berlin pénzügyi szenátora is volt. Mint hangoztatja: „amit mondok, az egyáltalán nincs ellentétben a szociáldemokrata alapértékekkel. (…) mindent, amit állítok, statisztikákkal támasztok alá. Vagy tényekről írok, vagy a belőlük levont logikus következtetésekről.”

(A kép forrása: valasz.hu)