Készülhetünk a „cyberháborúra”: nemcsak védekezésre, hanem támadásra is használják az informatikát

anonhac

Az Anonymus hackercsoport bejelentette, hogy szervezett támadást indít az Iszlám Állam ellen. Akcióik részben kiegészítik, részben zavarják a hivatalos szervezetek hasonló tevékenységét.

 

Az Anonymus hackercsoport totális online háborút hirdetett az Iszlám Állam ellen, szóvivőjük YouTube-videón jelentette be, hogy tudásukat bevetik az Iszlám Állam ellen:

Hasonló nyilatkozatot tettek közzé a Charlie Hebdo elleni merénylet után is. Akkor többezer IS-hez köthető közösségimédia-fiókot bénítottak le. Az akció különösen a Twitteren bizonyult sikeresnek. A mostani úgynevezett #OpParis (Párizs hadművelet) eddigi eredményei: kedd délig többezer IS-párti Twitter-fiók blokkolása, érintett Facebook-, Twitter-, Instagram- és Tumblr-profilok publikálása, sok radikális oldal elérhetetlenné tétele, az egyik feltételezett európai toborzó fizikai lakcímének nyilvánosságra hozása, egyes szimpatizánsok személyes adatainak kiszivárogtatása.

(Az Anonymus támogatása érdekében magyarul is tehetünk bejelentéseket, itt pedig a magyar nyelvű felhívás olvasható.)

Nagy kérdés, hogy milyen tényleges eredményeket hozhat ez a „hadüzenet”. Mint arra a Mandiner.hu oldalon megjelent elemzés is felhívja a figyelmet, a közelmúlt hasonló akciói inkább csak ideiglenes fennakadást, fiókok felfüggesztését, IP-címek azonosítását, semmint komoly zavarokat okoztak. Annyit tudnak tehát elérni, hogy a terrorszervezet egyre kevesebb nyilvánossághoz jut; honlapok eltűnésével, újjáéledésével, újbóli eltűnésével számolhatunk. Kérdés, hogy melyik fél bírja tovább, az Anonymous vagy az infokommunikáció terén szintén igencsak felkészült Iszlám Állam.

Azt a kérdést is felveti a Mandiner elemzője: az Anonymous akciója mennyire nehezíti meg, esetleg zavarhatja-e titkosszolgálatok és más hivatalos biztonsági szervezetek munkáját? „Nyilván érinti, de különösebben nem zavarja őket. Legfeljebb abban, ha túl korán tűnnek el honlapok. Biztonsági szolgálatok is lekapcsolhatnak bármilyen oldalt, általában mégsem teszik, mert a weblapon keresztül könnyebb személyeket nyomon követni. Inkább valahogy átveszik az oldal feletti irányítást, ami az Anonymoustól sem idegen. Persze a számítógépes ismeretekkel rendelkező terrorista is bármikor megváltoztathatja online identitását, egyiket-másikat az életben nem fogják azonosítani, se Anyonymousszal, se nélküle.” Ugyanakkor az elemző szerint az Anonymous előnye az államok és hivatalos nemzetközi szervezetek cyberhadviselésével szemben, hogy az online térben lényegében ugyanolyan „aszinkron” módon csap le, mint az ISIS a valóságban (és a digitális világban is).

„Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Minisztériumához tartozó Cyberbiztonsági és Kommunikációs Információközpontban (NCCIC; Arlington, Virginia) a közeljövő háborújára készülnek, olyan konfliktusokra, melyek előzöngéit a 2007-es Észtország és a 2008-as Grúzia elleni cyberoffenzíva, valamint az iráni nukleáris létesítményekre 2010-ben rászabadított Stuxnet szemléltetik a legjobban. Az ezen események által előrevetített valóságban bombázni sem kell az ellenséget, elég programokkal, vírusokkal és férgekkel lebénítani a kritikus infrastruktúrát, hogy aztán országrészek maradjanak fűtés nélkül télvíz idején, gyilkos gázok szabaduljanak el nagyvárosok felett, irányíthatatlan káosszá váljon egy-egy metropolisz tömegközlekedése stb.

Az utóbbi öt-tíz év sorsdöntő cyberháborús változása, hogy a digitális arzenál védekezés mellett támadásra is alkalmas már. A fejlesztések titokban történnek, bármely állam, terrorista és aktivista csoport, magánszemély legyárthatja, megvásárolhatja a gyilkos programot, csak pénz és technikai hozzáértés kell hozzá. Az Iszlám Államnak (egyelőre) mindkettő megvan. Ki is használják a fejlett és nyílt társadalmak sebezhetőségét: mivel minden behálózva, és az egész infrastruktúrát számítógépes rendszerek irányítják, túl sok a támadási felület, és a komoly támadó potenciál ellenére sem képesek elhárítani minden attakot. Az IT paradoxonja, hogy az infokommunikációs technológiákban kevésbé fejlett országok kisebb veszélynek vannak kitéve, mint a „nagyok.” Az online térben pont ezért hasznosak az Iszlám Állam ellen az Iszlám Állam gyakorlatát kiválóan ismerő Anonymous-féle csoportok. Nem infrastruktúrát védenek, hanem támadnak. Kérdés, hogy mekkora arzenállal. Velük szemben az Iszlám Államnak kell a saját infrastruktúráját védenie, támadóból védekező pozícióba vonulnia” – olvasható a cikkben.