A franciáknak hátborzongató jövőt jósoló író is megszólalt a terrortámadások után

mh-corriere

Michel Houllebecq nagy port felvert művében 2022-re muzulmán irányítású kormányt jósolt Franciaországnak; most a politikai vezetők felelősségét feszegeti és közvetlen demokráciát javasol.


A 2015 januárjában – véletlenül éppen a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet napján – megjelent Behódolás című regény 2022-ben játszódik: a francia választásokon ekkor jut hatalomra a Muzulmán Testvériség nevű párt, melyet a szocialisták is inkább támogatnak, mintsem hogy a népszerűségi listákat vezető radikális jobboldali Nemzeti Front győzzön. A fiktív – ám az olvasó számára meglepően hihetőnek bizonyuló – eseménysorban az az igazán hátborzongató, hogy a franciák jelentős része rendkívül hamar megbékél az új helyzettel: sok szempontból jóval komfortosabbnak és normálisabbnak érzik a hazájukban szép lassan kiépülő „iszlám államot”, mint liberális-demokrata-szekuláris értelmiségi kortársaik társadalmi vízióit. (A könyv Magyarországon is megjelent. )

A szerző, Michel Houllebecq most, a párizsi terrorcselekmények után a Corriere della Sera című olasz lapban tette közzé gondolatait, melyek a Mandiner portálon magyarul is olvashatók. Az író keményen bírálja Franciaország mai vezetőit: „A közhiedelemmel ellentétben a franciák eléggé szelídek és könnyen hagyják magukat irányítani, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen hülyék lennének. A fő hibájuk a feledékenységhez való felületes vonzódásuk, ami miatt rendszeresen frissíteni kell a memóriájukat. A mostani szerencsétlen helyzetünkért különös felelőssége van a politikának, és ezért előbb vagy utóbb felelni is kell. Nagyon valószínűtlen, hogy mindez becsületére válna annak a jelentéktelen opportunistának, aki most az államelnöki posztot elfoglalja és a másik idiótának, a miniszterelnöknek, nem beszélve az ellenzék hangjairól.

Ki jelentette be a rendőri erők leépítését, elkeseredettségbe taszítva őket, szinte lehetetlenné téve a kötelességeik teljesítését? Ki oktatta éveken keresztül, hogy a határok régimódi lehetetlenségek, a hányingerkeltő, elavult nacionalizmusok szimbólumai? Hamarosan világos lesz, hogy ezért is sokan felelősek” – mondja Houllebecq.

Úgy gondolja, a döntést vissza kellene adni az emberek kezébe: „A francia lakosság viszont nem vallott kudarcot. Mindezek után senki nem tudja pontosan, mit gondolnak az emberek, hiszen az egymást követő kormányok nem fordultak a közvetlen demokráciához (kivéve egyszer, 2005-ben, azt viszont nem vették figyelembe). A közvélemény-kutatások viszont azt mutatták: a francia lakosság mindig bízott és szolidaritást vállalt a hadsereggel és a rendőri erőkkel. Megvetéssel fogadta a baloldali morál (morál?) menekültek és migránsok fogadásáról szóló szentbeszédeit, és soha nem fogadta el gyanakvás nélkül a külföldi katonai kalandokat, amikbe a vezetők belesodródtak.

Végtelen számú példát lehetne felhozni arra a ma már feneketlen szakadékra, ami kialakult a polgárok és az őket képviselni hivatottak között.

Az a hitelvesztés, ami most Franciaország egész politikai osztályát sújtja, nem csak széles körű, de legitim is. Nekem úgy tűnik, az egyetlen megoldás, ami megmaradt, ha lassan visszatérünk a valódi demokrácia egyetlen formájához: a közvetlen demokráciához.”

Fotó: Corriere della Sera