Nincs jó közgazdasági modell a sokszínűség megértése és mérése nélkül

Nem beszélhetünk egyszerűen csak „a fogyasztókról” vagy „a szegényekről”; egyéni sorsokról és eltérő viselkedésformákról van szó, melyeket a közgazdaságtannak figyelembe kell vennie – állítja az idei Nobel-díjas Angus Deaton professzor.

Deatonprof

„A 2015-ös közgazdasági Nobel díjat Angus Deaton princetoni professzor nyerte. Az illetékes bizottság szerint a Skóciában született professzor három területen mutatott kontribúciójával érdemelte ki a Nobel-díjat: (1) a kereslet becslése, (2) a fogyasztás időbeni változása, (3) a jólét és szegénység mérése. A legfontosabb közös tulajdonság mindezek mögött a hozzáállás, amely szerint a mérés számít, „fejlődés nem vitatható meg koherens definíciókat és azokat támogató tények nélkül” (lásd az Economist vonatkozó cikke) ehhez azonban szükséges a sokaság sokszínűségének megértése, az egyes egyének viselkedésének, eltérésének felmérése.

(…)

Bár a fogyasztók preferenciáinak kezelését/ modellezését kényelmessé teszi, ha azonos formában felírhatóként kezeljük, de a valóságot az tükrözi, ha engedjük olyan paraméterek meglétét, amik heterogenitást adnak a fogyasztóknak (pl. demográfiai tényezők, életkor, háztartás méret stb. okán). A közgazdaságtant gyakran vádolják azzal, hogy egyszerűen azonos, „kocka” haszonmaximalizáló embereket feltételez és ha jó indulatot feltételez valaki, akkor is csak annyit mond, hogy semmi köze a valósághoz. Erre nekem mindig az a reakcióm, hogy sok-sok okos gondolkodónak nem lehet az az érdeke, hogy ne a valóságot kutassák, a valóság pedig sokszínű. Deaton professzor modellfeltételezése és annak empirikus (valós adatokon alapuló) elemzése is ezt bizonyítja.

(…)

A fejlődő országokban a szegénység, jólét vizsgálatához leginkább a felmérés alapú elemzésekkel járult hozzá Deaton professzor. Rávilágított arra, hogy alapvetően a gazdasági növekedés segíthet a nyomor felszámolásában, és bár a segélyeknek nagy szerepük volt egészség javításban, de tartós megoldások a gazdaság saját kapacitásainak növelésén keresztült jelentkezhetnek. Victor Claar professzor a Henderson Egyetemről az Acton Intézet oldalán egyszerűen úgy foglalta össze a friss Nobel-díjas kontribúcióját, hogy „there is no such thing as ‘the poor’” Nehéz magyarul azt visszaadni, de nagyjából azt jelenti, hogy “nincs olyan fogalom, hogy ’A Szegény Réteg’”, hanem szegény emberek vannak. Emberek, egyedi sorok. Ezért fontosak a felmérések, amelyek ezt a diverzitást segíthetnek feltárni.”

Forrás: Homolya Dániel közgazdász blogbejegyzése >>

Fotó: Reuters