Így eshet szét egy társadalom és egy birodalom

romefall

Migráció, szociális feszültségek, túlzott bürokrácia, a kulturális egység megbomlása, erkölcsi züllés és katonai gyengeség – ezek voltak a Római Birodalom bukásának okai. Nem nehéz párhuzamokat találni…

 

A Tutiblog.com szerzője – Bill Federernek, a Washington Post egykori publicistájának gondolatmenetét követve – számba veszi a Római Birodalom bukásának okait, és számos párhuzamot talál az V. századi európai történelem és kontinensünk mai események között. (Federer eredetileg az USA viszonyaival kapcsolatban kereste az analógiákat.)

Néhány gondolat az eredeti írásból kiemelve:

 

A kínai nagy fal

A Han-dinasztia kínai császárai által épített Nagy Fal visszatartotta a hunok kelet felé vándorlását, így ők inkább nyugatra vették az irányt – akárcsak az előlük menekülő törzsek. A gótokat például Valens császár örömmel fogadta, és a gótok is végeztek vele 378-ban a hadrianopolisi csatában.

 

Nyitott határok

Ekkoriban öntötték el mintegy száz év alatt a Római Birodalmat a belső határok híján szabadon vándorló törzsek: a vizigótok és a keleti gótok, majd a frankok, angolok, később a szászok, alemannok, thüringiaiak, rúgok, jüttök, piktek, burgundiak, lombardok, alánok, vandálok. Később megjelentek az afrikai berberek és az arab fosztogatók „Róma éléskamrájában”, az akkoriban még igen termékeny Egyiptomban és Észak Afrikában.

 

A közös kultúra elvesztése

Eleinte a bevándorlók megtanulták a latin nyelvet, s többnyire az őslakosok szolgáivá váltak, így kereszték a kenyerüket. A negyedik század második felétől azonban annyian, és olyan gyorsan jöttek egyszerre, hogy az újonnan érkezők már nem tanultak meg latinul, hanem inkább saját nyelvük és a latin keverékeit beszélték, és egyre kevésbé voltak hajlandók az asszimilációra. A Római Birodalom egysége így kulturálisan megbomlott.

 

„Jóléti állam”

„Kenyeret és cirkuszt!” – ez a „szociálisan érzékeny” állami program azon a megfontoláson alapult, hogy ha az állam biztosítja a polgárok jólétét, azzal saját hatalmának stabilitását is biztosítja. A „dole” intézménye azt jelentette, hogy havonta ingyen gabonát adtak minden rászoruló római polgárnak. A római költő, Juvenalis (Kr. u. 100 körül) leírta, hogy a római császárok úgy ellenőrizték a tömegeket, hogy tudatlanságban tartották és megszállott élvhajhászásra sarkallták őket, hogy így ne legyen kedvük semmiféle lázadáshoz.

 

A társadalom szétszakadása

A társadalmi feszültségek miatt a városközpontokat fokozatosan elhagyta a felső középosztály, akik felvásárolták a vidéki földbirtokosok gazdaságait és fényűző birtokokká alakították azokat. Eközben a belvárosok viszonyai destabilizálódtak, az emberi élet értéke alacsony volt. A rabszolgaság és a szex-kereskedelem virágzott, főleg a Kelet-Európából behurcolt népek tagjai körében.

 

Adók, bürokrácia

Adók egyre inkább elviselhetetlenné váltak. Az adóbehajtás kapzsi funkcionáriusok és a hatalmas bürokrácia kezébe került. Ezért vagyonuk mentése érdekében a módosabbak elkezdtek elmenekülni a birodalomból, például Szkítia és Skandinávia területein telepedtek meg, a helyi törzsfőkkel kiegyezve.

 

Az erőforrások kihelyezése

Mivel a gabonatermelést már korábban „kiszervezték” Észak-Afrikába, e terület elvesztése után a vandálok elvágták a birodalmat megszokott gabona-ellátásától. Az élelmiszer-utánpótlás hiánya szinte azonnal megszüntette bármiféle erőteljes katonai ellencsapás megkezdésének lehetőségét, egyszersmind megingatta Róma gazdasági alapjait.

 

Erőszak a szórakoztatóiparban

A Circus Maximus és a Colosseum a birodalom bukásának legvégéig tömve volt olyan „polgárokkal”, akik teljesen elmerültek a korabeli szórakoztató-erőszakipar örömeiben: cirkuszi játékok, szekérversenyek, és – egészen Kr. u. 404-ig – a különösen népszerű gladiátorviadalok töltötték ki az életük nagy részét. Ez a betiltás azonban csak az ember ember ellen harcok bemutatását tiltotta, a „vadállatok mészárlása” (venationes) egészen a 6. századig folyt. A gladiátorok, venatorok szupersztároknak számítottak.

 

Nem kívánt gyermekek

Róma demográfiai mutatói radikálisan megváltoztak, miután a családoknak egyre kevesebb gyermekük született. Egyesek a nem kívánt gyermeket eladták rabszolgának, vagy egyszerűen kint hagyták őket a szabadban, és hagyták őket meghalni. Ezt az akkor bevett gyakorlatot próbálta valahogy megszüntetni Kr. u. 374-ben néhány erre vonatkozó törvény.

 

Erkölcstelenség

Rómában ekkoriban a perverz „fürdői esték” az intézményesített paráznaság kellékei voltak. A torkosság teljesen elfogadott és bevett szokásnak számított. Annyit ettek, hogy külön hányóvödröket helyeztek a menzák mellé, melyek később kutyáikat etették. A ma már ártalmatlan kifejezésként használt „gimnázium” szó eredetileg „edzőterem” értelemben volt használatos, a görög „gym” szó jelentése eredetileg „meztelen”. A kései Rómában azonban azokat a helyeket hívták így, ahol az éltes korú patríciusok hozzájutottak a szép, fiatal férfiak meztelen testéhez.

 

Katonai kiadáscsökkentések

Katonailag látszólag kétségtelenül felsőbbrendű volt a Római Birodalom: fejlett úthálózaton menetelő, magasan képzett római légiók voltak felkészítve a harci konfliktusok kezelésére a Rajnától a Szasszanida Perzsa Birodalom határaiig. A római határokat ugyanakkor harcokban túlhajtott, leszerelésre váró hadsereg védte, melyeknek ellátását vészesen visszavágták, vezetőiket pedig alacsonyabb rangú tisztek adták.