Korszerű öntözőrendszerekkel fékezni lehetne a világméretű migrációs válságot

Korszerű öntözőrendszerekkel fékezni lehetne a világméretű migrációs válságot

Előrejelzések szerint 2030-ig 500 millióval nő Afrika népessége. Mivel a klímaváltozás várhatóan Afrikában okozza a legsúlyosabb vízhiányt, onnan milliós-tízmilliós nagyságrendű népvándorlási hullám indulhat el.

 

A mostani migrációs hullám még csak a kezdet, a közeljövőben milliós tömegben érkezhetnek a klímamenekültek – állították szakértők a Kossuth Klub Migráció és klímaváltozás – régen, ma és holnap című konferenciáján, melyről az Origo.hu közölt részletes tudósítást. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKSZE) kutatója szerint rossz előjel, hogy Európa a mostani, még viszonylag kis számú menekülttel sem tudott mit kezdeni.

„Jelenleg csak egy migrációs hullám elején járunk, a mostani, főleg a közel-keletről érkező migrációnál jóval nagyobb népmozgásra számíthatunk” – emelte ki Tálas Péter, az NKSZE kutatója. Napjainkban alapvetően két ok válthat ki hasonló hullámot: a vízhiány és a vízbőség.

A vízhiány főként a Közel-Keleten és Afrikában okoz problémát. „Az elsivatagosodás a világ területeinek 20 százalékát érinti, 100 országban mintegy 800 millió embert” – mondta. Afrikában ehhez hozzájárul a folyamatban levő népességrobbanás is, ha a jelenlegi trendek folytatódnak, 2030-ig 500 millióval nő Afrika népessége. Tekintve, hogy a klímaváltozásnak várhatóan Afrika lesz a legnagyobb vesztese, onnan milliós-tízmilliós migrációs hullám indulhat el.

A vízbőség jelenleg főként Ázsiában, monszunok formájában okoz problémát, ennél is súlyosabb lehet azonban a tengerszint emelkedésének hatása, hiszen az emberiség jelentős része a part menti zónákban él. A népsűrűség különösen Ázsia országainak a part menti részein magas, köztük Kínában is.

Tamás Pál, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének tagja előadásában elmondta: Afrikában a klímaváltozással kapcsolatos vándorlás már elkezdődött, ez viszont egyelőre észak-déli irányú. „A globális felmelegedés miatt a Szahara egyre inkább terjeszkedik, a sivatagos területek szélén élők ezért délre, a szubszaharai Afrikába vándorolnak.” Mivel azonban a túlnépesedés és a szárazság már az itteni népességet is veszélyezteti, csak idő kérdése, mikor indulnak meg tömegek Európa felé.

Tamás Pál beszélt a Szíriát 2006 és 2011 óta sújtó aszályról is, amelynek az egyik leglátványosabb eredménye az Eufrátesz mellékfolyóinak kiszáradása volt. A szakértő borúlátó a Közel-Kelet jövőjével kapcsolatban, szerinte a következő évtizedekben a szárazság csak fokozódni fog, sőt, az egész egykori termékeny félhold területére kiterjedhet. Ugyanakkor szerinte valamennyire enyhítene azonban a válságon, ha a most háború sújtotta országokban kiépülne az izraelihez hasonló fejlett öntözőrendszer.

Kollégájával ellentétben Szigetvári Tamás, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutató Intézet munkatársa szerint azonban a közel-keleti aszály nem jelentene feltétlenül tömeges elvándorlást. Rámutatott: a térség országainak egy része, köztük az Öböl-országok többsége már most szinte 100 százalékban függ az élelmiszerimporttól. Jelenleg Irak szorul a legkevésbé bevitelre, itt a hiány kevesebb, mint tíz százalék. Szintén viszonylag jól áll Szudán, Egyiptom és Marokkó, bár ezekben az országokban a hiány már közelebb áll az 50 százalékhoz.

A régióban egyébként nem ismeretlenek a vízügyi konfliktusok. A 90-es években Törökország gátat épített az Eufrátesz egyik vízgyűjtőjére. Szíria tiltakozott ez ellen, mivel a gát miatt a vízellátásuk is nehezebbé vált, és a feszültség csaknem háborúhoz vezetett. Szigetvári szerint a vízhiány több hasonló válságot, és akár egy újabb arab-izraeli háborúhoz is vezethet. Izraelbe például Szíriából, a megszállt Golán-fennsíkról érkezik az édesvíz nagy része, ezért a jövőben kulcsfontosságú lesz a fennsík birtoklása.

Részletesebb tudósítás az Origo.hu portálon >>